2013. július 19., péntek

Nagyinterjú az evangelikus.hu-n az Együttélés Házáról


Együttélés Háza, avagy az „előítélet elleni múzeum” – Beszélgetés Balázs Józseffel

A www.evangelikus.hu interjúja 

Létrehozva: 2013.07.18. 17:11, frissítve: 2013.07.19. 08:23

Gyöngyös – A város központjában található az a jelenleg bútoráruházként üzemelő Baumhorn-zsinagóga, amely egy páratlan kezdeményezés hatására hamarosan a zsidó-magyar és zsidó-keresztény együttélés házaként fog üzemelni. Az elhanyagolt, méltatlan állapotban lévő zsinagóga a magyarországi békés együttélést, az előítéletek lebontását, a párbeszéd elősegítését szolgálja majd. A kezdeményezés elindítójával, Balázs József országgyűlési képviselővel beszélgettünk. 


Szöveg: Galambos Ádám; fotó: Faragó Zoltán, Galambos Ádám





Az Együttélés Háza ötlete széleskörű pozitív fogadtatásra talált az egyházak részéről és a politika különböző oldalairól egyaránt. A tervek szerint egy évtizedek óta változatlanul álló kisebb zsidó imaház is hamarosan újra látogatható lesz, újjáalakuló hitközséggel, melynek átadása ökumenikus istentisztelet keretében fog megtörténni az ország vallási vezetőinek jelenlétében. Előadások, beszélgetések segítik a felkészülést a hajdani díszes épület új funkcióval való megtöltéséig.

– Az Együttélés Házának ötlete miből bontakozott ki?

– Számos magyar település kulturális és építészeti örökségében jelentős helye van az adott településen élő zsidó közösségnek. Van, ahol erre figyelnek, van, ahol úgy alakult a helyi történelem, hogy van elmaradás. Gyöngyösön a XX. század elején több ezer fős zsidó közösség élt. A második világháború idején több, mint ezernyolcszáz gyöngyösi zsidót vittek el Auschwitzba. A közösség – amely többek között Richter Gedeonokat, Bálint gazdákat, Polgár lányokat adott a világnak – ugyan eltűnt, de amit létrehozott, mind a mai napig hirdeti egykori jelenlétét. Az egyik imaházuk ma okmányiroda, az egyik zsinagógájuk ma tévéstúdió, hazánk egyik legnagyobb zsidó temetőjét pedig a fű lepi el. Az egykori főzsinagógát az akkori Európa legjelesebb zsinagóga-építésze, Baumhorn Lipót tervezte, a vidéki zsinagógák közül ez a második legnagyobb. A keleties hangulatú, városképi jelentőségű épület régóta bútoráruházként funkcionál. Meggyőződésem, hogy annak a települési közösségnek, amely biztos jövőt kíván építeni a következő nemzedékek számára, tisztában kell lennie azzal az örökséggel – szellemivel és tárgyiasulttal egyaránt –, amit a korábbi generációk ráhagytak. Maga a kezdeményezés – hogy a zsinagóga épületét felújítani és méltó funkcióval ellátni szükséges – többször felmerült már Gyöngyösön, viszont eddig mindig csak ötlet-, és egyfajta szlogenszinten maradt. Az elmúlt évszázadokban Magyarország több nemzetiségű ország volt, ahol sokfajta náció és vallás élt túlnyomórészt békében egymással. Amennyiben az ország jövőjét kívánjuk építeni, akkor erre a békés együttélésre, egymás megbecsülésére alapoznunk kell.

– Arról értesültünk, hogy az Együttélés Házának előterjesztését követően széleskörű összefogás indult annak megvalósításáért. Hogyan fogadta a lakosság az ötletet?

– A kezdeményezést június elején a gyöngyösi deportálások megindításának évfordulóján tettem meg. Már a következő napokban a városban működő közéleti szervezetek és pártok többsége támogatásáról biztosított. A város lakóival beszélve azt látom, hogy ezt a kezdeményezést nemcsak a helyi civil és politikai szervezetek vezetői vallják magukénak, hanem a gyöngyösi lakosok túlnyomó része is valószínűleg egyetért vele. Csodaszámba megy, hogy nem csak Gyöngyösön, hanem országos szinten is összefogás jött létre az ügy érdekében politikusok, egyházi vezetők és egyéb közszereplők között. Most, amikor olyan sok türelmetlenséggel találkozunk a mindennapokban és a közéletben is, keresnünk kell azokat a közös cselekvési ügyeket, amelyekben egyetértésre találhatunk. Jó, hogy vannak pártok felett álló ügyek, amelyek nem eshetnek áldozatul a pártpolitikának, hiszen a szélsőséges pártokat leszámítva lényegében minden oldalról vannak támogatói az elképzelésünknek. Kimondható, hogy egy célért küzd ma az egri érsek a liberálisokkal, az ország konzervatív külügyminisztere és kereszténydemokrata frakcióvezetője a szocialistákkal. Mi ez, ha nem kiváló fogadtatás?

– A felújítást követően milyen lesz a múzeum?

– A zsinagóga egy monumentális építmény Gyöngyös szívében, amely uralja a város központját. Az épület mérete eleve meghatározza, hogy nagyban szükséges gondolkodnunk, ha be akarjuk tölteni a teret. Az elmúlt időszakban már nagyon sok tárlat született a holokauszttal kapcsolatban. Mi ettől egy kicsit komplexebben kívánjuk megfogni a dolgot: a zsidó-magyar együttélés pozitív értékeit is be fogjuk mutatni. Azt kívánjuk előtérbe helyezni, hogy a magyar történelemben, politikában, kultúrában a zsidó magyarság egyes tagjai milyen szerepet töltöttek be. Egyéni, helyi, megfogható, személyes történeteken át, például milyen módon működött együtt a kereskedő a szőlőtermelővel évszázadokon át. Vagy hogy 1917-ben, amikor Gyöngyösön tűz ütött ki, leégett a Szent Bertalan templom is, amelynek falán egyébként ott sorakoznak a holokauszt zsidó áldozatainak nevei. A templom újjáépítésében szintén komoly szerepet játszott a helyi zsidóság. Jó lenne, ha erről is őszintén beszélhetnénk.

Az a célunk, hogy a helyben megélt, dokumentált ügyek bemutatásával egyfajta tágabb perspektíva lehetőségét nyújtsuk a látogatónak a zsidó-magyar együttélés helyes formáiról. Mindezt nem a hagyományos múzeumi eszközök alkalmazásával szeretnénk megvalósítani, hanem a Hódmezővásárhelyi Emlékponthoz hasonlóan újszerű, kreatív, interaktív kiállítást tervezünk. Ott is a helyi parasztgazdák tragédiáján át tudják bemutatni a kuláklistázás korát. A gyöngyösi épület adottságai lehetővé teszik, hogy ne csupán kiállításokban gondolkodjunk, hanem koncertek megrendezésének is teret engedjünk, a város alkotó közösségét befogadjuk, illetve egy kóser étterem vagy borozó berendezésére is törekszünk. Tehát ez nem egyszerűen egy múzeum lenne, sokkal inkább kulturális központnak fogható fel.

– Ezek szerint be szeretnék mutatni és egyben hirdetni is a békés együttélés lehetőségét?

– A mai magyar társadalom számos területen türelmetlen, bezárkózó, előítéletes. Feleslegesen, főképp tudatlanságból. A mi kezdeményezésünk az előítéletek lebontását igyekszik segíteni. Új látásmódból kívánjuk bemutatni a zsidó-keresztény, illetve a zsidó-magyar együttélés aspektusait, azt, hogy évszázadokon keresztül békés együttélésről beszélhetünk. Számos közös példaképünk, tudósunk van, akikre méltán lehetünk büszkék. De a téves előítéletek megingatásához be akarjuk mutatni azt is, hogy ki volt például a Székely Himnusz szerzője... Sokan meglepődnek majd, ha megismerik a valódi származását. Kell ma Magyarországnak egy „előítélet elleni múzeum”, a továbblépéshez tabukat kell döntögetni, ettől lehet vonzó és érdekes a mai társadalom számára is egy kiállítóhely.

– Keresztényként miért fontos Önnek az Együttélés Háza?

– Én olyan társadalmat képzelek el, amely nem a gyűlölködésről, hanem a szeretetről szól. Egy politikusnak „hivatalból” segítenie kell egy-egy térség fejlődését. Az utak állapota, az infrastruktúrafejlesztés nagyon fontos, de gondolkodni kell azon is, hogy mi az, ami nem forintokban mérhető. Ez a kezdeményezés olyan értékteremtés, amely Gyöngyösön belül és azon túl is egyfajta együttműködést eredményez, ami különböző érzelmű embereket egy közös cél érdekében összekapcsol. Az Együttélés Háza ügyét politikusként és hívő keresztény magánemberként is rendkívül fontosnak tartom.

Az Együttélés Háza arra mutat rá, hogy a történelem boldogabb időszakaiban ember és ember között szorosabb, szolidárisabb viszony volt, mint ma. A mai fiatalság a közelmúltról szóló történelemtudása sok esetben kívánnivalót hagy maga után. Kevesen tudják például, hogy Trianon kapcsán először a Budapesti Zsidó Hitközség tiltakozott, hogy tele van az örökségünk zsidó írókkal, zenészekkel, alkotásokkal. Arról sem tanultunk, hogy az 1848-49-es szabadságharcban, vagy az első világháborúban hány magyar zsidó katona harcolt és halt hősi halált a közös hazáért. Mindezek bemutatása segíthet árnyalni azt a képet, amit az elmúlt évtizedek sok esetben széthúzó szemlélete eredményezett. Mély meggyőződésem, hogy egyetlen közös múltunk, közös történelmünk van, ebből fakad, hogy legyen a jövőnk is közös.

2013. július 17., szerda

Szakmai tájékozódás a Dohány utcában

Dr. Peremiczky Szilvia igazgató asszony szíves kalauzolásával tájékozódtunk Budapesten, a Dohány utcai Magyar Zsidó Múzeumban. Az ötletek kidolgozásában a múzeum munkatársaira is számíthatunk.







2013. július 15., hétfő

Tanulmányúton Hódmezővásárhelyen


Az elmúlt hétvégén kedves meghívásnak tettünk eleget, Rapcsák Andrásra, Hódmezővásárhely legendás polgármesterére érkeztünk emlékezni a városba. Vendéglátóinkkal színvonalas hódmezővásárhelyi kiállítóhelyeket járhattunk be, elsőnek a Terror Háza tulajdonképpeni "kistestvérét", az Emlékpontot. Az itteni tárlat anyagai és tálalása egyaránt megdöbbentő, csakúgy, mint Hódmezővásárhely történelme.






Egy olyan város, amelyik ennyit szenvedett a kommunistáktól, csakis egy ehhez hasonló tabudöntögető, "arcbatoluló" kiállítóhelyet hozhatott létre. Az Emlékpont nem volt olcsó, de hűen tükrözi vissza a határsáv-település rideg mindennapjait a szocializmus évtizedeiben, kulákgyűlölettel és beszolgáltatással fémjelezve.


Megtekintettük a vásárhelyi zsinagógát is, amely a város többi templomához hasonlóan felújítva várja a látogatókat. Mögötte a volt vallási iskolában pedig a Terror Háza korábbi időszaki gyermekholokauszt-kiállítását lehet megtekinteni - kis alapterületen is tudtak komoly hatást gyakorolni a betérőkre. 





Ehhez a nyitottsághoz Hódmezővásárhelyen persze egy Rapcsák András, majd egy Lázár János kellett - ott nem volt kérdés, hogy a város meg kívánja-e őrizni önnön múltját, örökségét. A most látott modern, formabontó ötletek közül is lesz, amit beépíthetünk a gyöngyösi központ koncepciójába, a szakmai látogatások és együttműködések a nyáron is folyamatosan zajlanak. A cél, hogy őszre kész tervekkel rendelkezzünk.

Újabb tagokkal bővült a támogatói csapat

Az Együttélés Háza: újabb tagokkal bővült a támogatói csapat

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr mellett már Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter úrra is számíthatunk.


A támogatók aktuális listája:

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter,
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes,
Martonyi János külügyminiszter,


Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője,  

 
Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője




Simicskó István államtitkár,


Fónagy János államtitkár,
Pokorni Zoltán, a Fidesz korábbi elnöke,  
Ternyák Csaba egri érsek

 
Nagy Andor, Magyarország leendő izraeli nagykövete,


Weisz Péter, a KDNP Barankovics Izraelita Műhelyének vezetője,
Fodor Gábor volt miniszter, a Liberálisok elnöke,  
Sós Tamás, az MSZP Heves megyei elnöke, 


Hiesz György gyöngyösi szocialista frakcióvezető,
Bozsik István, Gyöngyös alpolgármestere (Civilek Gyöngyösért)

2013. július 8., hétfő

Az Együttélés Háza - A projektről



Az Együttélés Háza - A Magyar Zsidó-Keresztény Együttélés Kulturális Központja Gyöngyösön

Balázs József, a gyöngyösi térség országgyűlési képviselője (Fidesz-KDNP) 2013 júniusában kezdeményezte a gyöngyösi Nagy Zsinagóga méltó kulturális tartalommal való megtöltését. Ennek formája az Együttélés Háza, A Magyar Zsidó-Keresztény Együttélés Kulturális Központja  megalapítása lehet, alapítványi segédlettel, amelyet bárki elhivatottsága és értékrendje alapján támogathat.

A projekthez szükséges forrásokat egyházi támogatásokból, kulturális alapoktól, Izrael Államtól, illetve a magyar államtól szerezhetjük meg. Minderre a következő időszakban már az előzetes ígéretek szerint is jó esély kínálkozik, hiszen jövőre a holokauszt hetvenedik évfordulója jön, ehhez méltó fejlesztési lehetőségekkel, a város pedig az egyik legjelentősebb zsidó kulturális-egyházi örökséggel rendelkezik, amely a temetőt és a zsinagógákat is beleértve hosszú ideje aggasztó állapotban van. Miközben ez egy olyan város - szűk térségét is figyelembe véve - amely a Polgár-lányokat, Richter Gedeont, vagy épp Bálint "gazdát" adta a világnak.

A gyöngyösi zsidóság rövid története

Gyöngyösön már a XV. században éltek zsidók, a megyei és a városi levéltár adatai szerint. Az első adat, amely erre utal, egy Brúna Izrael regensburgi rabbihoz írt tanúvallomás egy Vác közelében meggyilkolt zsidó ügyében, 1456 körül. Legkorábban a megye földesurai engedték meg birtokaikon zsidók letelepedését. Az e birtokokon elő zsidók intézték a nagybirtokok terményeinek bizományba vételét és forgalmazását, élvezték a főnemesi szolgálónépnek kijáró kedvezményeket. Az Orczy-család gyöngyösi egzisztenciája, jövedelme is jórészt a zsidók kezelésébe adott kisebb királyi haszonvételekből származott, ők játszottak igen nagy szerepet a zsidók itteni letelepítésében.

A gyöngyösi közösség tekintélyét jelzi, hogy a gyöngyösi zsidóbíró Észak-Magyarország jelentős részén a zsidóság legfőbb bírája volt, kapcsolatot tartva a polgári hatóságok és a zsidóság között, kisebb ügyekben ő maga ítélkezett. A városi közkórház létesítésében ugyancsak kulcsszerepet játszott a helyi zsidó közösség.  A XVIII. század utolsó harmadától a magyarországi mezőgazdaság egy olyan mozgékony kereskedő-vállalkozói réteget igényelt, amely hitelekkel tudta ellátni az árutermelésre átálló gazdaságot, és rendszeresen ellátta a felvásárlói szerepkört, hitellel és felvásárlással ösztönözve a kibontakozó árutermelést.

A XVIII. század végétől a gyöngyösi zsidók egyre gyakrabban adnak be a hatóságokhoz kérvényeket, hogy zsinagógát építhessenek. Az első gyöngyösi rabbit 1790-ből ismerjük, Dániel Jakobnak hívták. A Chevra Kadisa 1795-ben alakult. Nyugodt, békés fejlődés jellemzi ekkor a hitközséget, mely az 1846-os türelmi adó-kimutatás szerint Heves megye legnagyobb hitközsége volt. A nagyobb közösségek a zsinagóga mellett praktikusan egy kisebb imaházat is működtettek, vagy egymás mellett két templomot, mint Gyöngyösön. A zsinagógát csak a nagy ünnepeken használták, hétköznapokon és a szombati ünnepen elegendő volt az imaház, ott folyt a jesiva növendékek oktatása is. Heves megyében a vallási egyesületek leggazdagabb választékával a gyöngyösi közösség rendelkezett.

Az egyes helyeken letelepedett zsidók igyekeztek minél hamarabb temetkezési helyet szerezni a közösség számára, amit talmudi előírás szerint mindig a településen kívül, a szélétől számított legalább ötvenrőfnyi távolságban helyeztek el. (Az 1837 óta ismert gyöngyösi zsidótemetőaz egyik legnagyobb vidéken - gondozottá tétele ugyancsak része kell legyen a helyi zsidó örökség illő megőrzésének.)

Az egyre erősödő hitközség tagjai között sokan foglalkoztak szőlőtermesztéssel, de voltak közöttük kereskedők, ügyvédek, orvosok, vállalkozók is szép számmal. 1851-ben 400 fős, 1941-ben kétezres volt a közösség. Az emancipált, asszimilált, sikeres zsidó polgárság nem csupán megrendelője, de beruházója és mecénása is lett a zsinagógaépítészetnek. Trianon sokkja, a Horthy-rendszer kifejezetten antiszemita légköre sem jelentett törést ebben a törekvésben. Ellenkezőleg: a trianoni Magyarországtól elszakított városokban a zsidóság magyar identitásúnak vallja magát, a magyarsággal vállal sorsközösséget, magyar nyelvű marad, és templomainak építésekor is a magyarországi tervezőket -  gyakran éppen Baumhorn Lipótot  - hívja.

A külhonba szakadt zsidóság tehát őrzi magyar identitását, ugyanakkor Magyarország tragédiája egyúttal a zsidóság tragédiájának kezdetét is jelentette. Az ország területének kétharmados vesztesége, a Monarchia piacainak elvesztése, a gazdaság kialakuló aránytalanságai a gazdaságban arányszámánál nagyobb arányban képviselt zsidóság számára is nagy anyagi veszteséget okozott. Az elveszített háború, az elcsatolt területekről menekülő nagyszámú köztisztviselő és értelmiségi munkanélkülisége hatására az elvesztett háborúban és a forradalmakban bűnbaknak kikiáltott zsidóság visszaszorítása ekkor kezdődik meg.


Baumhorn Lipót és a gyöngyösi Nagy Zsinagóga jelentősége

A nagyméretű, reprezentatív új gyöngyösi zsinagóga-épületet Baumhorn Lipót és Somogyi György tervei alapján építették 1930-ban. A görögkereszt alaprajzú zsinagóga főbb méretei: 27,7 x 36,8 m. A bazilika-rendszerű épület középpontjában hatalmas kupola áll, legfelül teljes épségben megmaradt színes üvegablakokkal. A szamárhátíves ajtó és ablaknyílások, a pártázatos párkányok, a sok kis kupola nagyon dekoratívvá teszik az épületet, amely belülről azonban ma már teljesen fehérre van meszelve.
  
Bár voltak próbálkozások a csaknem kétezer gyöngyösi áldozatot követelő holokauszt sokkját követően a hitélet újjászervezésére, a II. világháború háború után hamarosan hatalomra kerülő kommunista rezsim sem nézte jó szemmel a hagyományos zsidó értékek ápolását és a vallási közösségek életre keltését. Auschwitzból mintegy 500-550 fő jött vissza. 1946-ban  461 fő volt a hitközség tagja. 1949-ben a status quo hitközség 352 tagot számlált, elnöke Nógrádi László volt. Más zsinagógákhoz hasonlóan az 1970-es években ezt a zsinagógát is raktárként hasznosították, 1992-től bútoráruház, ekkor alakították ki jelenlegi formáját. Az átépítés során csak belső változtatások történtek, az épület külső formáját megőrizték, az egykori díszítésekből és a szerkezetből igen sok épen maradt.


Baumhorn Lipót építész életútja pedig már önmagában érdemes a mainál sokkal erőteljesebb kihangsúlyozásra: bár tervezett bankot, iskolát, bérpalotákat, de életműve súlypontját az a 40 zsinagóga és szertartási épület jelenti, amelyeknek első számú specialistájává lett egész Európában. (Létezik Baumhorn-zsinagógákat felölelő külön zarándokút is). Ilyen lenyűgöző számú és magas művészi színvonalú életművet csak nagyon kevesen mutathatnak fel. Ő a legújabb kori zsinagógaépítészet (és nemcsak Magyarországon) legjelentősebb újító építész egyénisége is, tehát építész-szakmai alapon is kiemelkedő a gyöngyösi zsinagóga.

Baumhornnak ráadásul a szakma szerint épp azok a lesikerültebb és legkorszerűbb alkotásai, ahol a sajátos hatást az épület nagy tömegében megjelenő tipikus keleti gyökerű díszítőmotívumok adják. Ennek jegyében épült a ceglédi, az újvidéki, a losonci, és a gyöngyösi épület is. A késői Baumhorn-alkotások közül a gyöngyösi zsinagóga szokatlan megoldásaival, monumentalitásával, részleteinek finom kidolgozásával a szegedi zsinagógához mérhető.

A gyöngyösi projekt célja

A tervek szerint a ma bútorboltként működő, városközponti épület a közép-európai zsidó és keresztény vallású magyar polgárok több évszázados építő együttműködését, közös eredményeit mutatná be. Az új kulturális központ – amellett, hogy úttörő módon segítheti a magyarországi és nemzetközi zsidó-keresztény párbeszédet - oldhatja az előítéleteket, ösztönzi a történelmi előzmények hiteles ismeretét, nem kizárólag a holokausztra, vagy a helyi emlékekre koncentrálva.  Tehát egy saját forrásokból fenntartott kulturális centrum lesz, amelyet a város művészeti csoportjai, szereplői is nyugodt szívvel használhatnak, miközben múzeumként formabontónak, „brandnek” számíthat szakmai és remélhetőleg építészeti értelemben is.

Az erről szóló bejelentést, amely a gyöngyösi zsidó temetőben, az egykori gettó kiürítésének emlékére megtartott megemlékezésen hangzott el, üdvözölték a túlélők és a város meghatározó értelmiségi körei is. A projekt Gyöngyös és térsége számára jelentős turisztikai és kulturális előrelépést hozhat. Ezzel hasznosíthatóvá válik az a ma méltatlan állapotban lévő zsidó hagyaték, amely a város építészetében, hagyományaiban évtizedek óta meghatározó.

A kérdéses zsinagógát jelenlegi tulajdonosa, Harmati László úr hosszú ideje értékesíteni kívánja. Bár évekkel ezelőtt sikertelenül kínálta fel a helyi önkormányzatnak értékesítésre, még mindig maximálisan támogatja az épület érdemi hasznosítását, egy méltó ügy érdekében kedvező átadási áron. A hasznosítás tekintetében érdekesség, hogy 2012-ben a Határtalan Építészet nevű építész-szakmai csoport tagjai is alkotóházat, fürdőt, kiállító-, illetve rendezvényteret álmodtak az épületbe.

A szomszédságban található, lényegében évtizedek óta érintetlen berendezésű zsidó imaház pedig alkalmas egy újraalakított helyi – megyei - zsidó közösség alkalmi hitéletének biztosítására. Rövid időn belül újra fog alakulni a helyi hitközség, amely ugyancsak eltartja majd magát egyházi forrásokból. Ennek megszervezésében Weisz Péter úr, a KDNP Barankovics Izraelita Műhelyének vezetője vállalt úttörő szerepet.



Az összefogás már adott

A Gyöngyösért tenni akaró közéleti szereplők jelentős része túllépett az ellenérzésein, bölcs módon összefogott. Közöttük olyanok, akiket nem könnyű közös nevezőre juttatni akármilyen ügyben: konzervatív jobboldaliak, szocialisták, civilek, liberálisok, más egyházak képviselői.

A teljesség igénye nélkül már támogatja az ügyet:

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter,
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes,
Martonyi János külügyminiszter,
Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője,
Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője,
Simicskó István államtitkár,
Fónagy János államtitkár,
Pokorni Zoltán, a Fidesz korábbi elnöke,
Nagy Andor, Magyarország leendő izraeli nagykövete,
Weisz Péter, a KDNP Barankovics Izraelita Műhelyének vezetője,
 Dr. Ternyák Csaba egri érsek
Fodor Gábor volt miniszter, a Liberálisok elnöke,
Sós Tamás, az MSZP Heves megyei elnöke,
Hiesz György gyöngyösi szocialista frakcióvezető,
Bozsik István, Gyöngyös alpolgármestere (Civilek Gyöngyösért) 

A legtöbben „pártszinten” is melléálltak a projektnek, de magánemberként mindenképpen, mert azonnal megértették az önmagán túlmutató ügy jelentőségét. A projektet helyben és országosan elismert múzeumi szakértők fogják összeállítani.

Most tényleg kedvező a felsőbb szintű és a városi fogadtatás is, néhány, az ügyhöz méltatlan megjegyzéstől eltekintve. Hosszú évtizedek egy helyben járása után elérkezhet az összhang pillanata, az ügy fontosságát átérző jelentős közéleti szereplők közül mindenki tenni akar. Jó lenne megőrizni az ügy elindítását övező összhangot.

A projekt megvalósítására elindult a lobbimunka, és hamarosan bejegyzésre kerül egy alapítvány, amelynek már megvannak a kezdő támogatói is, többek között a túlélők családtagjai közül, de várhatóan prominens szereplők is részt vesznek az alkotó munkában.

Összegzés

Gyöngyös – lényegében a megye izraelita központjaként - a történelem folyamán sokszor akkor is intelligensen, korrekten viszonyult zsidóságához, amikor a gyűlölet akár állami szinten is elharapódzott. 1848-ban például  - míg országszerte a spanyol inkvizícióra emlékeztető zsidóüldözések folytak - Gyöngyösön helyesen értelmezték a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavait. A holokauszt borzalmai kapcsán sem csak Ferenczfalvi Kálmán, Wiltner Sándor hősies embermentéséről lehet és kell beszélni. Hosszú évtizedekig elmondható volt: a megyében a legnagyobb gazdasági súllyal a zsidók itt rendelkeztek. A Nagy Zsinagóga építészeti megmentése - mint a település egyik városképi jelentőségű épülete - a város közösségének fontos feladata. 

Mindemellett a gyöngyösi zsidóság is büszke lehet történetére, eredményeire, hagyatékára a város építészeti és gazdasági fejlődésében. Számtalan vállalkozást hoztak létre, a bankok vezetésében, a helyi értelmiségiek között, a helyi sajtó szerkesztői, munkatársai és kiadói között is domináns volt a szerepük.

Nem feledhető azonban: a gyöngyösi zsidó-keresztény együttélés több évszázados története egyaránt a sikerek és a kudarcok, a befogadás és a kirekesztés története.

Ma azt szeretnénk bizonyítani, hogy Gyöngyös továbbra is egy sokszínű, az értékek iránt nyitott, elfogadó s befogadó város maradt, nem csak a szavak, de a tettek szintjén is. Legyünk közösen részesei valami újnak, korszerűnek, nyitottnak, a várost előrevivőnek!