A gyöngyösi zsinagóga sorsa a Népszabadságban

A gyöngyösi zsinagóga sorsa Műemlék - Bútoráruházból Együttélés Háza Sokáig bútorüzletként használták, most viszont átépítik a második legnagyobb vidéki zsinagógát. A gyöngyösi Együttélés Háza a tervek szerint modern kiállítóhely és kulturális centrum lesz, már elkészültek a látványtervek, a projektet, melynek bekerülési költsége megközelítheti az egymilliárd forintot, támogatja a Miniszterelnökség és maga a város is. Rab László| NOL| 2014. január 29. |2 komment
Baumhorn Lipót és Somogyi György gyöngyösi alkotása ma és a reménybeli modern kiállítóhely és kulturális centrum látványterve M. Schmidt János A cél, hogy az Eszperantó úti, egykor Baumhorn Lipót és Somogyi György által tervezett és épített zsinagógát, a város jellegzetes épületét újra megtöltsék méltó tartalommal. A zsinagógát a kilencvenes évek elején vásárolta meg egy magánszemély, bútoráruházat rendezett be, de az átalakítások szerencsére nem voltak drasztikusak. A tulajdonos most hajlandó eladni az épületet, ami állami tulajdonba kerülne, az Együttélés Házát pedig a budapesti, Páva utcai Holokauszt Emlékközpont szakmai felügyelete alá helyeznék. Az ötletgazda, Balázs József fideszes országgyűlési képviselő a múlt heti bejáráson érdeklődésünkre elmondta, az épület jó állapotban van, Gyöngyös idegenforgalmi látványossága lehetne, 2014 tavaszán megszülethet a projektet támogató kormánydöntés. Az átépítés terveit az Europa Nostra-díjas Eperjesi László és Kalácsi René állította össze, a meglévő stílusjegyeket modern elemekkel bővítenék. A történészi koncepció kidolgozására a Miniszterelnökség tavaly ősszel a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ vezetőit, Szita Szabolcsot és Botos Jánost kérte fel. A történészek jelezték az egyeztetések során, hogy közönségvonzó, nemzetközi színvonalú, történelmi szempontból hiteles intézményhez szeretnék a nevüket és tudásukat adni. Baumhorn Lipót és Somogyi György gyöngyösi alkotása ma és a reménybeli modern kiállítóhely és kulturális centrum látványterve M. Schmidt JánosA szervezők számítanak helyi emlékekre, tárgyakra, dokumentumokra is, amelyeket Gyöngyösön bemutatnának. Különleges gyűjtemények – a Herman Lipót-hagyaték, a Huszár Lajos Éremtár – is helyet kaphatnának az Együttélés Házában. – A helyi példákkal a zsidóság több évszázados magyarországi tevékenységének azon eredményeit lehetne itt bemutatni – mondta Balázs József –, amelyek az összmagyarság életében maradandó, pozitív értéket jelentenek. Ipartelepítőkre, építészekre, gyógyszerészekre, kulturális mecénásokra lehetne emlékezni, mint például a városban tanult Richter Gedeonra, a megyében élt Hatvany Lajosra, Bródy Sándorra. Szóba lehetne hozni a gyöngyösi gyökerű Polgár lányok eredményeit, és számítunk a város díszpolgárának, Bálint Györgynek a támogatására is. Baumhorn Lipót és Somogyi György gyöngyösi alkotása ma és a reménybeli modern kiállítóhely és kulturális centrum látványterve M. Schmidt János– Baumhorn Lipót és Somogyi György gyöngyösi alkotása képletesen felidézi a zsidóság magyarországi múltját, amely kölcsönös toleranciára és megbecsülésre épült – fogalmazott a történészi alapkoncepcióban Szita Szabolcs. – Ezzel párhuzamosan emlékmű is, mert elrettentően emlékeztet, figyelmeztet ezen emberi értékek szellemi és fizikai brutális megsemmisítésére. A gyöngyösi gettóba 1944 nyarán több mint 1800 embert tereltek a hatóságok, többségüket az auschwitzi haláltáborba szállították, a kevés túlélő a háború után rövid időre visszatért, közülük sokan külföldre –Izraelbe vagy Amerikába – távoztak. A zsidóság Gyöngyösön a kiegyezést követő évtizedekben (1867 után) telepedett meg nagy számban, az 1910-es években létszáma meghaladta a 2000 főt. Ekkor Gyöngyös lakosságának egyötöde zsidó volt. A háború és a vészkorszak eltörölte az emléküket is a környékben. A kiállítás célja, fogalmaztak a kezdeményezők a bejáráson, hogy a nemzeti önismeretet is fejlessze. A város hajdani zsidó polgárai szorgalmukkal, tehetségükkel, törvénytiszteletükkel, a magyar haza iránti elkötelezettségükkel, egyéni és közösségi áldozatvállalásukkal Magyarországot gyarapították, a helyi társadalom hűséges tagjai voltak. Azt a tragikus fordulatot is be akarják mutatni, amelynek során a zsidó lakosokat az 1920-as évektől ártatlanul megbélyegezték, irigységből, előítéletes gyűlöletből a többségi társadalomból kirekesztették, 1944-ben pedig a pusztulásba taszították. A tervek szerint az Együttélés Háza környezetét is átépítik, és igyekeznek visszaadni az épület 30-as évekbeli funkcióját, amikor még nem volt előtte az az üzletsor, amelyet most le kell bontani. A gyöngyösi képviselőtestület hamarosan meghozza döntését, és megkezdődhetnek az egyik leg érdekesebb új magyarországi múzeum előkészületei. Infó: A cikk eredeti változata a 2014.01.29-i Népszabadságban olvasható. Címkék: izraelita, Heves megye, műemlék, műemlékfelújítás

Nyílt levél a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségéhez

Nyílt levél a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségéhez

Ne vigye el Gyöngyösről a MAZSIHISZ a helyi kezdeményezést!

Értetlenül állunk a MAZSIHISZ törekvéseiről szóló legutóbbi hírek előtt, miszerint – ha ötletüket a kormány is támogatná - Budapesten, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában szeretnék megvalósítani a zsidó-keresztény együttélés történelmi kapcsolatait bemutató Együttélés Házát.

Annál is inkább aggasztó ez a szándék számunkra, gyöngyösiek számára, mert a gyöngyösi eredetű alapgondolatot a kezdeti lépéseknél támogatásáról biztosította a MAZSIHISZ egyik prominense, Weisz Péter úr is, majd néhány hónappal később Heisler András elnök úr is kifejezte támogatását, aláírásával. Egyben jelezte, hogy a gyöngyösi Együttélés Háza-projekt a MAZSIHISZ számára is fontos ügy.

Azt kérjük tőlük, befolyásukat latba véve hassanak oda a MAZSIHISZ-re, hogy az Együttélés Háza az eredeti szándékot követve a gyöngyösi zsinagógában valósuljon meg.

Az ügy gyöngyösi megvalósítását a kezdetektől támogató egyházi vezetőket, zsidó vezetőket, az eddig is támogató különböző zsidó szervezeteket, a parlamenti frakcióvezetőket, kormánytagokat, illetve az ellenzéki politikusokat is arra kérjük, ragaszkodjanak velünk együtt ahhoz, hogy a helyi kezdeményezés helyben is valósuljon meg.

Ne vigye a MAZSIHISZ máshová magával a már kiforralt elképzeléseket!

Azt gondoljuk, a széleskörű összefogást, a városi pozitív fogadtatást, a látványterveket, valamint a történészi koncepciót sorra, időben, örömmel felmutathattuk. Éppen ezért nem lenne szerencsés, ha a gyöngyösi megvalósítás előtti utolsó pillanatban egyesek azon munkálkodnának, hogy elvegyék a gyöngyösiektől a gondolatot, amelyet helyi történészek, aktivisták közösen fogalmaztak meg az itt élő jó érzésű polgárok többségével együtt.

Méltatlannak tartanánk, ha a MAZSIHISZ kampánytémává silányítaná a zsidó-keresztény párbeszéd egyik fontos ügyét, ez egyáltalán nem lenne szerencsés. Főként azután, hogy a mai magyar kormány többször is világos jeleit adta, hogy elkötelezett az Együttélés Háza gyöngyösi helyszíne mellett.

Őszintén reméljük: aggodalmunk mindössze félreértésen alapul, és a MAZSIHISZ belátja: az Együttélés Háza egy gyöngyösi gondolat, a helyi zsinagóga nemzetközi színvonalú hasznosítása pedig az ország egyik közös ügye.

Üdvözlettel:

Az Együttélés Háza projekt nevében

Balázs József

országgyűlési képviselő

Heol.hu: A történészek és az építészek is dolgoznak a terveken

A történészek és az építészek is dolgoznak a terveken

2014. január 15. 19:05 T. B.

EGYÜTTÉLÉS HÁZA | Balázs József bízik abban, hogy a kormány is támogatja az egykori gyöngyösi zsinagóga átalakítását

Látványtervek készülnek, körvonalazódik a történészi koncepció, s folyik a lobbitevékenység is a tavaly nyáron útnak indított gyöngyösi Együttélés Háza-projektben. Az egykori Baumhorn Lipót-zsinagógát, a város egyik emblematikus épületét újra méltó tartalommal szeretnék megtölteni, egyfajta kulturális centrum és modern kiállítóhely egységeként.

Balázs József országgyűlési képviselő, a kezdeményezés elindítója elmondta, immár nem működik bútorbolt az épületben. Az ország második legnagyobb vidéki zsinagógájától tulajdonosa mielőbb szabadulna. A Miniszterelnökséggel zajló egyeztetések során kiderült, jó esély van arra, hogy a több száz millió forintos projektről a kormány a tavasz folyamán pozitívan döntsön. Az első lépés az épület állami tulajdonba vétele, ezt követheti a bontás és az átépítés.

Az első építészeti látványtervek elkészültek, ezeket gyöngyösi szakemberek, az Europa Nostra-díjas Eperjesi László és Kalácsi René állították össze. Eperjesi László hangsúlyozta, az átalakítás nem igényel jelentős beavatkozást. Az épület állaga jó, a ma meglévő stílusjegyeket modern látványelemekkel párosítva Gyöngyös egy újabb maradandó építészeti értékkel gazdagodhat.

A történészi koncepció kidolgozására a Miniszterelnökség a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központot irányító Dr. Szita Szabolcsot és helyettesét, Dr. Botos Jánost kérte fel. A gyöngyösi intézmény szakmai felügyeletét projektgazdaként a budapesti központ biztosítaná. Dr. Szita Szabolcs mindenképpen közönségvonzó, nemzetközi színvonalú, történészi szempontból megfelelően alátámasztott intézményt szeretne. A szervezők számítanak a ma még fellelhető helyi emlékekre, tárgyakra, dokumentumokra is. A gyöngyösi képviselők elé január végén kerül az építészek és a történészek anyaga. A projektet támogatásáról biztosította Faragó László, Gyöngyös város polgármestere.

Balázs József kifejtette, a zsinagógában szeretnék bemutatni helyi példákon keresztül a zsidóság több évszázados magyarországi tevékenységének azon eredményeit, amelyek az összmagyarság életében maradandó, pozitív értéket jelentenek. Ipartelepítőkre, építészekre, gyógyszerészekre, kulturális mecénásokra szeretnénk emlékezni. A város is illő helyet találhatna az épületben több különleges gyűjteményének, mint például a Herman Lipót-hagyatéknak vagy az éremtárnak, de kiváló akusztikájú, korszerű rendezvényhelyszínként is szolgálhatna.

Immár nincs bútorbolt az egykori zsinagógában. Fotó: Faragó Zoltán

Tervezés alatt

Friss hírek Az Együttélés Házáról is a mellékelt rádiós beszélgetésben.

A térség elmúlt egy évét értékeltük

Balázs József, a térség fideszes országgyűlési képviselője volt a vendégünk ma reggel, akivel az elmúlt egy évet értékeltük.

Adatokat, emléket gyűjtenek Az Együttélés Házához Gyöngyösön

A gyöngyösi Baumhorn-zsinagógába tervezett Az Együttélés Háza-projekt már várja a több évszázados békés zsidó-keresztény együttélés - közös múlt - emlékeit fotókon, tárgyak által, vagy személyes interjúk alapján rögzítve. 

A dokumentumok, visszaemlékezések a szakemberek számára elsősorban Gyöngyös vagy Észak-Magyarország történeti viszonylatában érdekesek, de a gyűjtőkör értelemszerűen szélesíthető. 

A projekt felelősei - köztük a térség országgyűlési képviselője, a projektötlet felvetője - Balázs József leszögezte: semmiképpen sem egy újabb holokauszt-múzeumot terveznek Gyöngyösre, hanem egy egyedülálló, nemzetközi színvonalú kulturális központot, amelyből a város és a térség kulturális élete, turizmusa is sokat profitálhat. 

A projekt előzetes szakmai tervezésére Dr. Szita Szabolcs történész professzort kérték fel, aki örömmel vállalta el a feladatot, a tudományos hátteret a Holokauszt Dokumentációs Központ biztosítja. A projektnek várhatóan helyet adó Baumhorn-zsinagóga ma már nem bútorbolt, a kiürített épület építészeti felmérése ezekben a napokban is zajlik. 

Vannak emlékei?

A gyöngyösi Baumhorn-zsinagógába tervezett Az Együttélés Háza-projekt várja a több évszázados békés zsidó-keresztény együttélés - közös múlt - emlékeit fotókon, tárgyak által, vagy személyes interjúk alapján rögzítve.

A dokumentumok, visszaemlékezések elsősorban Gyöngyös vagy Észak-Magyarország történeti viszonylatában érdekesek, de a gyűjtőkör szélesíthető.

A tárgyakat, dokumentumokat a szakmai feldolgozás után természetesen hiánytalanul visszajuttatjuk Önnek.

A jelentkezéseket az [azegyutteleshaza @gmail.com] címen folyamatosan várjuk.

Nem egy újabb holokauszt-múzeumot tervezünk, hanem egy egyedülálló,nemzetközi színvonalú kulturális központot.

A projekt előzetes szakmai tervezésére Dr. Szita Szabolcs történész professzort kérték fel, a tudományos hátteret a
Holokauszt Dokumentációs Központ biztosítja.

Bővebb információ, fotók, előzetes szakmai koncepció:
www.azegyutteleshaza.blogspot.hu
Facebook: AzEgyuttelesHaza

Köszönettel:

Az Együttélés Háza-projekt vezetősége

Szita Szabolcsék látogatása Gyöngyösön

Összeismerkedett a helyi csapat a budapesti csapattal: Dr. Szita Szabolcs professzor úr és helyettese, Dr. Botos János ma felmérte a gyöngyösi lehetőségeket Balázs József invitálására. A Nagy Zsinagóga már nem bútorbolt, így, üresen már évtizedek óta nem láthatta senki, mint manapság.

Képes adalékok a Ház történetéhez

Adatok a gyöngyösi zsinagóga építéstörténetéhez

A Vármegyeházzal szemben, a patak keleti partján állnak a régi zsinagógák. Gyöngyösön a XIX.-XX. században jelentős zsidóközösség élt. 1820 körül Rabl Károly építette azt az emeletes, klasszicista stílusú imaházat, amely ma a városi televíziónak ad otthont. Az épület azonban hamarosan kicsinek bizonyult, s 1897-ben már új zsinagógát szenteltek, amely azonban az 1917-es tűzvészben teljesen kiégett.

Az 1930-as népszámlálás szerint a városban 2136 izraelita vallású egyén élt. 1927-től egyre sürgetőbben merült fel a hitközségen belül az új templom építésének igénye. A templom építése az 1928. évben került komolyan szóba, amikor dr. Vajda Ármin az akkori hitközségi elnök sok utánajárással 400000 pengő törlesztéses kölcsönt szerzett a hitközség új templomának felépítésére. Utódja, Rusz Jakab pedig kiírta a templom tervpályázatát. A tervpályázatra négy pályamű érkezett. A Faragó Ferenc által készített "Izrael háza" jeligés, valamint a Taussig és Róth által rajzolt "Ezra" jeligés pályázatot a hitközség 500-500 pengőért megvásárolta. A 2500 pengős első, és1500 pengős második díjat egyenlően elosztva a "Szent-Szent-Szent" ( Jakab Dezső, Soós Aladár, Komor Marcell és Komor János) és az "Isten és Haza" (Baumhorn Lipót és Somogyi György) jeligés tervek szerzői kapták.  A hitközség Warga László kormányfőtanácsos, valamint Kiss Sándor és Havas Sándor építészek véleményét is kikérve a Baumhorn - Somogyi-féle terv mellett döntött.

 Baumhorn Lipót bécsi műegyetemi éveit követően 12 évet töltött Lechner Ödön és Pártos Gyula legendás, iskolateremtő tervező-irodájában. Lechnerék az akadémikus jellegű irányzattal szemben a magyar szecesszió és a népművészet által ihletett, akkor merészen modernnek számító, ún. nemzeti stílus kialakításán fáradoztak. Baumhorn gazdag életműve minden egyes alkotásával, minden általa tervezett bankkal, iskolával, bérpalotával és zsinagógával e sajátos és rendkívül dekoratív eklektikus komponálási móddal azonosult, amelyhez keleties, nem ritkán reneszánsz, barokk vagy szecessziós ornamentika társult. Ezek Baumhorn Lipót építészeti stílusának meghatározó jegyei. Baumhornak azok a legsikerültebb és legkorszerűbb alkotásai, ahol a díszítő elemek kevésbé dominálnak és a sajátos hatást az épület nagy tömegében megjelenő tipikus keleti gyökerű formaelemek adják. Ennek jegyében épült a gyöngyösi zsinagóga, mely kiemelkedik a késői Baumhorn-alkotások közül, s amely szokatlan megoldásaival, monumentalitásával, részleteinek finom kidolgozásával, a 30 évvel korábbi szegedi zsinagógához mérhető. Ezt már vejével, Somogyi Györggyel együtt építette. A gyöngyösi zsinagóga élete utolsó éveiből való. 1932 júl. 8-án halt meg.

  

A zsinagóga körül, amelynek stílusát Baumhorn neve fémjelzi, mint a távlati rajz is mutatja levegős nagy teret, kevés épületet, parkot képzeltek a tervezők, amely "lelket üdítő" és pihenést nyújtó is egyben. A 305500 pengőre kalkulált építkezéssel Lukács Lipót budapesti vállalkozót bízták meg, aki a budapesti Csáky utcai izraelita templomot is építette. 1929. július 31-én de. 10 órakor Feigl L.H. főrabbi, Rusz Jakab hitközségi elnök, dr. Kurcz Jakab alelnök, Baumhorn Lipót tervező műépítész, Somogyi György mérnök és a város képviselőinek jelenlétében ünnepélyesen megtették az első kapavágást az új templom felépítéséhez.

Az 1929-1931 között megépült nagyméretű, reprezentatív épületet már egy korszerű vasbeton szerkezet tartott. A szokásos boltozatokat a vasbeton gerendákra állított modern, a bazilika-rendszerű épület középpontjában lévő hatalmas kupolaszerkezet váltotta fel.  A görögkereszt alaprajzú zsinagógának főbb méretei 27,7 * 36,8 m.  Az összkép egy simább, összefogottabb tömegű, ugyanakkor részleteiben változatlanul a középkori és a keleti elemeket alkalmazó gyönyörű zsinagóga benyomását kelti, míg a szamárhátíves ajtó és ablaknyílások, a pártázatos párkányok, a sok kis kupola nagyon dekoratívvá teszik az épületet.

Az épület belső kiképzése is reprezentatív. Megmaradtak Baumhorn Lipót tervei az ablakok üvegfestéséről, melyről nem tudjuk, hogy végül elkészültek-e, vagy pénzhiány miatt csak tervek maradtak. (Az üvegablakok eredeti színes tervei a: http://milev.2kal.hu/web/index.php/informationobject/show/isad/2392 oldalon!)

Irodalom

B. Gál Edit: Gyöngyös városképi alakulása 1917-1937 között. KOR-TÉR-KÉP II. In: Mátrai Tanulmányok (Szerk.: Horváth László) Gyöngyös 2001 

Faragó Vera: Baumhorn Lipót a zsinagógaépítő  In: Forrás 2012. március

Horváth László: A gyöngyösi zsidóság története Mátrai Tanulmányok 1999

A Zsinagóga „utóélete”

A holokauszt után az elnéptelenedett vidéki hitközségeknek komoly gondot jelentett a hitközségi épületek, zsinagógák fenntartása, a háborús sérülések helyreállítása. A zsinagógákat a kormányrendeletek és a zsidó vallásjog (halakha) is a zsidóság közös tulajdonának tartották, ezért a zsinagógák fenntartása nem csak az egyes hitközségek, hanem az országos ernyőszervezet feladata is lett. Az „elárvult templomokkal” kapcsolatban több olyan probléma is jelentkezett, melyekre vallásilag is elfogadható, ugyanakkor racionális elvek szerint is indokolható megoldásokat kellett találni. Az Országos Rabbiegyesületben a következő kérdéseket vizsgálták: el lehet-e adni a zsinagógát, ha igen, milyen esetekben. Az ötvenes években a kidolgozott elvek alapján csak néhány zsinagógát adtak el, nagyon megváltozott azonban a helyzet 1956 után. A zsidó közösség tagjai közül azok hagyták el nagy számban az országot, akik ragaszkodtak a vallásos életformához, azaz akiknek mindennapi szükséglete volt a zsinagóga.

Vidéken csak néhány nagyobb városban maradt számottevő zsidó közösség. Az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül komoly nyomás érte Magyar Izraeliták Országos Központját (MIOK) a zsinagógák, nem egy esetben rendszeresen látogatott zsinagógák eladására. Ez sok esetben ellentétes volt nemcsak a zsinagógát használó közösség szándékaival, hanem a zsidó vallástörvényekkel is. „Két és fél év alatt kb. 15 zsinagóga épületet adtunk el részben az államnak, részben a városoknak és a községeknek. Mindig gondoltunk arra, hogy az állami érdekek is érvényesüljenek. Több esetben nagy harccal kellett megtörni az egyes hitközségek ellenállását. Gyöngyösön egy évig kellett viaskodnom a hitközség vezetőivel. Végül ott is átengedték a főtéren lévő nagy és kis zsinagógát. (...)- jelentette 1960. március 7-én az Állambiztonsági Szolgálat II/5-C alosztályának „Sipos” fedőnevű ügynöke, Sós Endre hitközségi elöljáró.

A volt ortodoxok a most már közös templomot nem látogatták, mert „...egy valódi orthodoxnak nem elég kóser, mert kupola van rajta. Feltétlen hithű orthodox sakterhoz ragaszkodnak, mert kóser étkezdéje számára csupán ilyen sakter vághat, viszont ha ez templomunkba bejárna, már nem volna orthodox kóser... "

Az épületek, ingatlanok kérdése megoldhatatlan problémát jelentett a hitközségnek. 1945-ben minden ingatlan romosán, kifosztva került vissza a hitközséghez. A volt orthodox zsinagóga és mikvó az 50-es évek elején lebontásra is került, és az egyesült hitközségnek két imaháza maradt: az új nagytemplom, valamint az ún. Hősök temploma. A két világháború között épült zsinagóga impozáns méreteivel egy gazdag, többezres hitközség szolgálatára készült, viszont az 50-es években már csak a kontraszt érzetével léphetett be ide zsidó ember. Még nagyobb ünnepeken is elveszett a hatalmas, rosszul és ideiglenesen felszerelt térben a látogató. De a Hitközség érthető módon ragaszkodott a templomához, ez maradt rájuk szeretteik után, itt őrizgették az emlékezés lángját. A helyi elképzelésekben egész egyszerűen nem szerepelt soha az, hogy az eklektikus zsinagógától meg kellene válni. Az ötvenes évek megoldási terveiben azzal számoltak, hogy a MIOI és a Tanács támogatásával idővel felújítják, rendbeteszik a zsinagógát, mely a vallási élet központja marad. A szomszédos Hősök temploma - mely 1945-ben szintén romosán került vissza hozzájuk -, átalakítás után a vallásoktatás, a hitközségi élet, a kulturális rendezvények, esetleg fűthető téli imaház helyszíne lesz. Hogy a romos épületek ügye a holtpontról kimozduljon, 1955-56-ban a Gyöngyösi Izraelita Hitközség a kisebb feladatba bele is vágott volna, megterveztették a Hősök templomának átalakítását.

Az átalakítást formailag a Városi Tanács Városgazdálkodási Osztálya és az Országos Műemlék Bizottság hiúsította meg, valójában azonban a MIOI sem támogatta. így aztán nemcsak a műemlékesek által ellenzett jelentősebb bontás maradt el, hanem az épület felújítása is.

1956 őszén újabb kivándorlási hullám apasztotta a helyi zsidóság létszámát. A kommunista diktatúrában befagyasztott vándormozgalom 1956 őszén újjáéledt, s a pár hétig nyitva levő nyugati határon körülbelül 20-25 000 izraelita távozott az országból. Ez a kivándorlóhullám sok gyöngyösit is magával sodort, számuk ötven körülire tehető, de legtöbbjük már 5-10 éve elköltözött a városból.

1958. év folyamán felszínen volt végig a templomok rendbetételének kérdése. A Városi Tanács mellett a MIOI-t is folyamatosan foglalkoztatták beadványaikkal, terveikkel, elképzeléseikkel. Amikor Sós Endre, a MIOI országos elnöke bejelentette, hogy az ingatlanok ügyében 1958. december 25-én Gyöngyösre érkezik, a hitközség azt hitte, előrelépés történik ügyükben. Ehelyett az országos vezérkar - az elnököt elkísérte gyöngyösi útján Steiner Marcell elnökhelyettes, dr. László Jenő főtitkár és dr. Benoschofsky Imre budapesti vezető főrabbi is -, arra szólította fel a gyöngyösieket, hogy a templomukat adják át a Tanácsnak

  

A gyöngyös hitközség véleményét tolmácsoló Kain László elnökhelyettes viszont arról számolt be, hogy „... egységesen az a vélemény alakult ki, hogy mi a templomot önként nem adjuk át, a túlnyomó többség mindennemű tárgyalást is ellenez. Megmutatkozik ez abban is, hogy a mai előadásra milyen kevesen jöttek el, sokan tüntetően távolmaradtak. így az elöljáróság nem helyezkedhetik más elvi álláspontra. Úgy tudja a hitközség, hogy a templomot a tanács színház céljára kívánja igénybe venni, szó sincs arról, hogy a Mátra Múzeumot kívánnák ott berendezni. ... az ingatlanok állagmegóvása helyett a MIOI Gyöngyösön azt a politikát követte, hogy a helyi zsidó vezetők feje felett kezdett tárgyalni az ingatlanok eladásáról a Városi Tanáccsal. A város vezetése nyilván örömmel fogadott volna minden épületet, de méreteinél fogva az új templom volt, mely érdeklődésüket leginkább felkeltette. Feltehetőleg párhuzamosan tényleg több elképzelés is élhetett, helyét kereste a városban az 1955-ben alapított Mátra Múzeum, de egyfajta művelődési központra, színházteremre is volt bizonyos igény.

  

1959. április 9-  Sós országos elnök felhívatta telefonon Gyöngyösről Varga vb. elnököt... Ezután a közös szemle után ismét teljesen tájékoztatás nélkül voltunk, míg minden előzetes bejelentés nélkül a 34. Aköv vezetősége nézte meg, sőt akarta birtokba venni a régi templomot...

1959. május 22-én végül eladták a fejük fölül, a velük való érdemi egyeztetés nélkül mindkét templomukat „... úgy, hogy a nagytemplomért az Országos irodának egymillió forintot fizetnek. Ezért az összegért birtokukba kerül a Hősök temploma is, amiért viszont az Aköv fizet a városnak 350.000. - Ft-ot. Május 22-én dr. László Jenő és dr. Sós Endre megjelentek Gyöngyösön a Városi Tanácsnál, ahová a mi vezetőinket is bekérették s elkészült a végleges adás-vételi szerződés, ahol a szerződő felek: a Magyar Izraeliták Orsz. Képviselete Intézőbizottsága /aláírók dr. László Jenő és Sós Endre/ eladó és Gyöngyös Város Tanácsa Vb. nevében Varga Ferenc vb. elnök