Az Együttélés Háza - A projektről

Az Együttélés Háza - A Magyar Zsidó-Keresztény Együttélés Kulturális Központja Gyöngyösön

Balázs József, a gyöngyösi térség országgyűlési képviselője (Fidesz-KDNP) 2013 júniusában kezdeményezte a gyöngyösi Nagy Zsinagóga méltó kulturális tartalommal való megtöltését. Ennek formája az Együttélés Háza, A Magyar Zsidó-Keresztény Együttélés Kulturális Központja  megalapítása lehet, alapítványi segédlettel, amelyet bárki elhivatottsága és értékrendje alapján támogathat.

A projekthez szükséges forrásokat egyházi támogatásokból, kulturális alapoktól, Izrael Államtól, illetve a magyar államtól szerezhetjük meg. Minderre a következő időszakban már az előzetes ígéretek szerint is jó esély kínálkozik, hiszen jövőre a holokauszt hetvenedik évfordulója jön, ehhez méltó fejlesztési lehetőségekkel, a város pedig az egyik legjelentősebb zsidó kulturális-egyházi örökséggel rendelkezik, amely a temetőt és a zsinagógákat is beleértve hosszú ideje aggasztó állapotban van. Miközben ez egy olyan város - szűk térségét is figyelembe véve - amely a Polgár-lányokat, Richter Gedeont, vagy épp Bálint "gazdát" adta a világnak.

A gyöngyösi zsidóság rövid története

Gyöngyösön már a XV. században éltek zsidók, a megyei és a városi levéltár adatai szerint. Az első adat, amely erre utal, egy Brúna Izrael regensburgi rabbihoz írt tanúvallomás egy Vác közelében meggyilkolt zsidó ügyében, 1456 körül. Legkorábban a megye földesurai engedték meg birtokaikon zsidók letelepedését. Az e birtokokon elő zsidók intézték a nagybirtokok terményeinek bizományba vételét és forgalmazását, élvezték a főnemesi szolgálónépnek kijáró kedvezményeket. Az Orczy-család gyöngyösi egzisztenciája, jövedelme is jórészt a zsidók kezelésébe adott kisebb királyi haszonvételekből származott, ők játszottak igen nagy szerepet a zsidók itteni letelepítésében.

A gyöngyösi közösség tekintélyét jelzi, hogy a gyöngyösi zsidóbíró Észak-Magyarország jelentős részén a zsidóság legfőbb bírája volt, kapcsolatot tartva a polgári hatóságok és a zsidóság között, kisebb ügyekben ő maga ítélkezett. A városi közkórház létesítésében ugyancsak kulcsszerepet játszott a helyi zsidó közösség.  A XVIII. század utolsó harmadától a magyarországi mezőgazdaság egy olyan mozgékony kereskedő-vállalkozói réteget igényelt, amely hitelekkel tudta ellátni az árutermelésre átálló gazdaságot, és rendszeresen ellátta a felvásárlói szerepkört, hitellel és felvásárlással ösztönözve a kibontakozó árutermelést.

A XVIII. század végétől a gyöngyösi zsidók egyre gyakrabban adnak be a hatóságokhoz kérvényeket, hogy zsinagógát építhessenek. Az első gyöngyösi rabbit 1790-ből ismerjük, Dániel Jakobnak hívták. A Chevra Kadisa 1795-ben alakult. Nyugodt, békés fejlődés jellemzi ekkor a hitközséget, mely az 1846-os türelmi adó-kimutatás szerint Heves megye legnagyobb hitközsége volt. A nagyobb közösségek a zsinagóga mellett praktikusan egy kisebb imaházat is működtettek, vagy egymás mellett két templomot, mint Gyöngyösön. A zsinagógát csak a nagy ünnepeken használták, hétköznapokon és a szombati ünnepen elegendő volt az imaház, ott folyt a jesiva növendékek oktatása is. Heves megyében a vallási egyesületek leggazdagabb választékával a gyöngyösi közösség rendelkezett.

Az egyes helyeken letelepedett zsidók igyekeztek minél hamarabb temetkezési helyet szerezni a közösség számára, amit talmudi előírás szerint mindig a településen kívül, a szélétől számított legalább ötvenrőfnyi távolságban helyeztek el. (Az 1837 óta ismert gyöngyösi zsidótemető – az egyik legnagyobb vidéken - gondozottá tétele ugyancsak része kell legyen a helyi zsidó örökség illő megőrzésének.)

Az egyre erősödő hitközség tagjai között sokan foglalkoztak szőlőtermesztéssel, de voltak közöttük kereskedők, ügyvédek, orvosok, vállalkozók is szép számmal. 1851-ben 400 fős, 1941-ben kétezres volt a közösség. Az emancipált, asszimilált, sikeres zsidó polgárság nem csupán megrendelője, de beruházója és mecénása is lett a zsinagógaépítészetnek. Trianon sokkja, a Horthy-rendszer kifejezetten antiszemita légköre sem jelentett törést ebben a törekvésben. Ellenkezőleg: a trianoni Magyarországtól elszakított városokban a zsidóság magyar identitásúnak vallja magát, a magyarsággal vállal sorsközösséget, magyar nyelvű marad, és templomainak építésekor is a magyarországi tervezőket -  gyakran éppen Baumhorn Lipótot  - hívja.

A külhonba szakadt zsidóság tehát őrzi magyar identitását, ugyanakkor Magyarország tragédiája egyúttal a zsidóság tragédiájának kezdetét is jelentette. Az ország területének kétharmados vesztesége, a Monarchia piacainak elvesztése, a gazdaság kialakuló aránytalanságai a gazdaságban arányszámánál nagyobb arányban képviselt zsidóság számára is nagy anyagi veszteséget okozott. Az elveszített háború, az elcsatolt területekről menekülő nagyszámú köztisztviselő és értelmiségi munkanélkülisége hatására az elvesztett háborúban és a forradalmakban bűnbaknak kikiáltott zsidóság visszaszorítása ekkor kezdődik meg.

Baumhorn Lipót és a gyöngyösi Nagy Zsinagóga jelentősége

A nagyméretű, reprezentatív új gyöngyösi zsinagóga-épületet Baumhorn Lipót és Somogyi György tervei alapján építették 1930-ban. A görögkereszt alaprajzú zsinagóga főbb méretei: 27,7 x 36,8 m. A bazilika-rendszerű épület középpontjában hatalmas kupola áll, legfelül teljes épségben megmaradt színes üvegablakokkal. A szamárhátíves ajtó és ablaknyílások, a pártázatos párkányok, a sok kis kupola nagyon dekoratívvá teszik az épületet, amely belülről azonban ma már teljesen fehérre van meszelve.

  

Bár voltak próbálkozások a csaknem kétezer gyöngyösi áldozatot követelő holokauszt sokkját követően a hitélet újjászervezésére, a II. világháború háború után hamarosan hatalomra kerülő kommunista rezsim sem nézte jó szemmel a hagyományos zsidó értékek ápolását és a vallási közösségek életre keltését. Auschwitzból mintegy 500-550 fő jött vissza. 1946-ban  461 fő volt a hitközség tagja. 1949-ben a status quo hitközség 352 tagot számlált, elnöke Nógrádi László volt. Más zsinagógákhoz hasonlóan az 1970-es években ezt a zsinagógát is raktárként hasznosították, 1992-től bútoráruház, ekkor alakították ki jelenlegi formáját. Az átépítés során csak belső változtatások történtek, az épület külső formáját megőrizték, az egykori díszítésekből és a szerkezetből igen sok épen maradt.

Baumhorn Lipót építész életútja pedig már önmagában érdemes a mainál sokkal erőteljesebb kihangsúlyozásra: bár tervezett bankot, iskolát, bérpalotákat, de életműve súlypontját az a 40 zsinagóga és szertartási épület jelenti, amelyeknek első számú specialistájává lett egész Európában. (Létezik Baumhorn-zsinagógákat felölelő külön zarándokút is). Ilyen lenyűgöző számú és magas művészi színvonalú életművet csak nagyon kevesen mutathatnak fel. Ő a legújabb kori zsinagógaépítészet (és nemcsak Magyarországon) legjelentősebb újító építész egyénisége is, tehát építész-szakmai alapon is kiemelkedő a gyöngyösi zsinagóga.

Baumhornnak ráadásul a szakma szerint épp azok a lesikerültebb és legkorszerűbb alkotásai, ahol a sajátos hatást az épület nagy tömegében megjelenő tipikus keleti gyökerű díszítőmotívumok adják. Ennek jegyében épült a ceglédi, az újvidéki, a losonci, és a gyöngyösi épület is. A késői Baumhorn-alkotások közül a gyöngyösi zsinagóga szokatlan megoldásaival, monumentalitásával, részleteinek finom kidolgozásával a szegedi zsinagógához mérhető.

A gyöngyösi projekt célja

A tervek szerint a ma bútorboltként működő, városközponti épület a közép-európai zsidó és keresztény vallású magyar polgárok több évszázados építő együttműködését, közös eredményeit mutatná be. Az új kulturális központ – amellett, hogy úttörő módon segítheti a magyarországi és nemzetközi zsidó-keresztény párbeszédet - oldhatja az előítéleteket, ösztönzi a történelmi előzmények hiteles ismeretét, nem kizárólag a holokausztra, vagy a helyi emlékekre koncentrálva.  Tehát egy saját forrásokból fenntartott kulturális centrum lesz, amelyet a város művészeti csoportjai, szereplői is nyugodt szívvel használhatnak, miközben múzeumként formabontónak, „brandnek” számíthat szakmai és remélhetőleg építészeti értelemben is.

Az erről szóló bejelentést, amely a gyöngyösi zsidó temetőben, az egykori gettó kiürítésének emlékére megtartott megemlékezésen hangzott el, üdvözölték a túlélők és a város meghatározó értelmiségi körei is. A projekt Gyöngyös és térsége számára jelentős turisztikai és kulturális előrelépést hozhat. Ezzel hasznosíthatóvá válik az a ma méltatlan állapotban lévő zsidó hagyaték, amely a város építészetében, hagyományaiban évtizedek óta meghatározó.

A kérdéses zsinagógát jelenlegi tulajdonosa, Harmati László úr hosszú ideje értékesíteni kívánja. Bár évekkel ezelőtt sikertelenül kínálta fel a helyi önkormányzatnak értékesítésre, még mindig maximálisan támogatja az épület érdemi hasznosítását, egy méltó ügy érdekében kedvező átadási áron. A hasznosítás tekintetében érdekesség, hogy 2012-ben a Határtalan Építészet nevű építész-szakmai csoport tagjai is alkotóházat, fürdőt, kiállító-, illetve rendezvényteret álmodtak az épületbe.

A szomszédságban található, lényegében évtizedek óta érintetlen berendezésű zsidó imaház pedig alkalmas egy újraalakított helyi – megyei - zsidó közösség alkalmi hitéletének biztosítására. Rövid időn belül újra fog alakulni a helyi hitközség, amely ugyancsak eltartja majd magát egyházi forrásokból. Ennek megszervezésében Weisz Péter úr, a KDNP Barankovics Izraelita Műhelyének vezetője vállalt úttörő szerepet.

Az összefogás már adott

A Gyöngyösért tenni akaró közéleti szereplők jelentős része túllépett az ellenérzésein, bölcs módon összefogott. Közöttük olyanok, akiket nem könnyű közös nevezőre juttatni akármilyen ügyben: konzervatív jobboldaliak, szocialisták, civilek, liberálisok, más egyházak képviselői.

A teljesség igénye nélkül már támogatja az ügyet:

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter,

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes,

Martonyi János külügyminiszter,

Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője,

Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője,

Simicskó István államtitkár,

Fónagy János államtitkár,

Pokorni Zoltán, a Fidesz korábbi elnöke,

Nagy Andor, Magyarország leendő izraeli nagykövete,

Weisz Péter, a KDNP Barankovics Izraelita Műhelyének vezetője,

 Dr. Ternyák Csaba egri érsek

Fodor Gábor volt miniszter, a Liberálisok elnöke,

Sós Tamás, az MSZP Heves megyei elnöke,

Hiesz György gyöngyösi szocialista frakcióvezető,

Bozsik István, Gyöngyös alpolgármestere (Civilek Gyöngyösért) 

A legtöbben „pártszinten” is melléálltak a projektnek, de magánemberként mindenképpen, mert azonnal megértették az önmagán túlmutató ügy jelentőségét. A projektet helyben és országosan elismert múzeumi szakértők fogják összeállítani.

Most tényleg kedvező a felsőbb szintű és a városi fogadtatás is, néhány, az ügyhöz méltatlan megjegyzéstől eltekintve. Hosszú évtizedek egy helyben járása után elérkezhet az összhang pillanata, az ügy fontosságát átérző jelentős közéleti szereplők közül mindenki tenni akar. Jó lenne megőrizni az ügy elindítását övező összhangot.

A projekt megvalósítására elindult a lobbimunka, és hamarosan bejegyzésre kerül egy alapítvány, amelynek már megvannak a kezdő támogatói is, többek között a túlélők családtagjai közül, de várhatóan prominens szereplők is részt vesznek az alkotó munkában.

Összegzés

Gyöngyös – lényegében a megye izraelita központjaként - a történelem folyamán sokszor akkor is intelligensen, korrekten viszonyult zsidóságához, amikor a gyűlölet akár állami szinten is elharapódzott. 1848-ban például  - míg országszerte a spanyol inkvizícióra emlékeztető zsidóüldözések folytak - Gyöngyösön helyesen értelmezték a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavait. A holokauszt borzalmai kapcsán sem csak Ferenczfalvi Kálmán, Wiltner Sándor hősies embermentéséről lehet és kell beszélni. Hosszú évtizedekig elmondható volt: a megyében a legnagyobb gazdasági súllyal a zsidók itt rendelkeztek. A Nagy Zsinagóga építészeti megmentése - mint a település egyik városképi jelentőségű épülete - a város közösségének fontos feladata. 

Mindemellett a gyöngyösi zsidóság is büszke lehet történetére, eredményeire, hagyatékára a város építészeti és gazdasági fejlődésében. Számtalan vállalkozást hoztak létre, a bankok vezetésében, a helyi értelmiségiek között, a helyi sajtó szerkesztői, munkatársai és kiadói között is domináns volt a szerepük.

Nem feledhető azonban: a gyöngyösi zsidó-keresztény együttélés több évszázados története egyaránt a sikerek és a kudarcok, a befogadás és a kirekesztés története.

Ma azt szeretnénk bizonyítani, hogy Gyöngyös továbbra is egy sokszínű, az értékek iránt nyitott, elfogadó s befogadó város maradt, nem csak a szavak, de a tettek szintjén is. Legyünk közösen részesei valami újnak, korszerűnek, nyitottnak, a várost előrevivőnek!